The puppet version of Bela Bartok’s pantomime is one of the most successful touring plays of the Budapest Puppet Theatre. Music and movement are symbolic. Burning, pure passion triumphant over the forces of evil even in death, and the anxious, soul-destroying turmoil of a 20th century metropolis, are expressed in a novel way in the idiom of the puppet theatre.

Egy zsivajgó világváros környezetében három csavargó a magakellető lány segítségével fosztogatja a bűnbarlangjukba tévedő férfiakat. A Lány csábtáncával egy öreg gavallért, egy diákfiút, majd egy különös, egzotikus idegent csal fel egymás után a homályos padlásra. A gengszterek a fiatal gyereket kidobják, az öregúrral végeznek, de a Mandarinnal nem bírnak.
A különös idegen eleinte közönyös a Lány bájai iránt, aztán felizzik benne a szenvedélyes vágy, és ő kezdi űzni, hajszolni a riadtan menekülő Lányt. A csavargók, a Lány védelmében, együttes erővel rontanak a Mandarinra, de nem tudják legyőzni. Szerelmi vágya minden halálnemen győzedelmeskedik, csak akkor tud meghalni, amikor a megrendült Lány őszinte szenvedéllyel megöleli.
A Mandarin darabbeli és zenében nagy erővel ábrázolt sorsa jelképes történet. A gonoszság gyilkos erői felett halálában is győzedelmeskedő izzó, tiszta szenvedély kapott a bábművészet nyelvén újszerű megfogalmazást.